Sav-bázis egyensúly II.

Szervezetünkbe a savak a táplálékkal kerülnek be. A húsok fogyasztásakor húgysav képződik, a kávéból és teából csersav, az édességekből ecetsav, bizonyos zsros sajtokból és a sertéshúsból elsősorban kén- és salétromsavak keletkeznek. A stressz és a félelem hatására sósav alakul ki sejtjeinkben, egy jó alapos és kimerítő edzés pedig tejsavat termel izmainkban. Ugye követni sem egyszerű? Ráadásul azért, hogy ezek ne károsítsák szöveteinket, a szervezet óriási erőfeszítéssel semlegesít. A folyamat végtermékeként jönnek létre a különféle sók - a sokat emlegetett salakanyagok - , amelyek leginkább a bél nyálkahártyáján, a kötő- és nyirokszövetekben rakódnak le. Emésztőrendszerünkben "nagyüzemben" zajlanak különféle biokémiai folyamatok, melyekben komoly szerephez jutnak az emésztőenzimek és a reklámokból már jól ismert baktériumflóra, melynek székhelye a vastagbél. Túltermelés esetén - már ami a feldolgozásra váró káros anyagokat illeti - ezek a folyamatok lelassulnak, a vastagbélben erjednek, rothadnak és a keletkező mérgező anyagcseretermékek a sérült bélnyálkahártyán át visszakerülnek keringési rendszerünkbe. Ekkor veszi kezdetét a korábban már említett - minden bajunk lesz tőle - állapot, megemelkedhet a koleszterinszint, különféle bélfertőzések támadhatnak, mint pl. a candida, amelytől csak nagyon szigorú étrend betartásával és minimum hat hónap alatt lehet biztosan megszabadulni. A bőr alatti kötőszövetekben lerakódott salakanyagokból jön létre - kortól és nemtől függetlenül - mindenki rémálma: a cellulitisz, a narancsbőr, a pattanások, a kiütések a test bármely részén, súlyosabb esetekben allergia, ekcéma. Az emészthetetlen részek elszaporodására számos betegség vezethető vissza, mint például a köszvény - melyet, mint tudjuk a rengeteg sertéshús fogyasztása miatt keletkező húgysav okoz -, súlyosabb esetben a magas vérnyomás, sőt maga az allergia is.


Ha alaposan belegondolunk, ebben az esetben a gyűlölt zsírpárnák tulajdonképpen az életünket mentik. Okos szervezetünk egyik védekező mechanizmusa a zsírsejtekre bízza, hogy a savakat eltávolítsák létfontosságú szerveinktől, mielőtt azok szétmarnák. Ugye, logikus, hogy minél több a szállításra váró áru, annál több szállítóeszközre van szükség?


A gyomorégés és a test elsavasodása között azonban nincs igazolható összefüggés. Gyomorsavtúltengésünket nagymennyiségű vörösborral - ami közismerten lúgosító hatású - kezelni biztosan kedvünkre való, de valószínűleg sem gyógyszerészünk, sem közúti járőrünk nem tapsolná meg. Aki szinte mindent kipróbált már, mégsem tud megszabadulni a súlyfeleslegétől, a fáradtságtól szinte csak vonszolni tudja magát, ha ok nélkül kedvtelen, többnyire depresszív a hangulata, ráadásul sok húst eszik köretként a húsokhoz, ha sok édességet, cukrozott üdított, magas cukortartalmú gyümölcsöket fogyaszt, kezdjen el gyanakodni, hogy talán nincs meg szervezete bázikus egyensúlya. Vigyázat, az elsavasodás következtében még csontritkulás is fenyegethet, ugyanis a savasság semlegesítésére a csontokból felszívódhat a kalcium.


A megoldás egyszerű: lúgosítsunk. Első lépés: komolyan venni, hogy naponta legalább 2 liter folyadékra van szüksége a szervezetnek a mérgek kimosásához. Nem üdítő, nem agyonaromázott teák, lehetőség szerint tiszta víz, ami képes feloldani és kivinni a lerakódásokat. Második lépésben a kifejezetten savasító étkeket - mint például a hús, a rizs, a tojás, a cukrozott élelmiszerek, a finomított gabonából készült ételek, és sajnos, a legfinomabb sajtos, közöttük a parmezán, a gouda - gondolkodás nélkül kiiktatni.


Most nyáron (a cikk egy nyári újságban szerepelt...) nagyon könnyű dolgunk van, a tök kivételével szinte az összes zöldség remekül semlegesíti a savasodást, külön érdemet tulajdonítnak a krumplinak. Érik a cseresznye, a nektarin, a szeder, hamarosan itt a görögdinnye, és jön a szőlőszezon. Mangó, nektarin, papaja, endívia pedig egész évben kapható.


Hosszú munka lesz, és azzal sem kecsegtethetünk senkit, hogy fájdalommentes. Néha biztosan fizikai fájdalmat okoz majd a strandon nem megenni egy isteni fokhagymás, sajtos és tejfölös lángost, vagy nemet mondani valami tejszínhabos finomságra. Viszont garantáltan megéri, a hősökre néhány hónap múlva egy tisztább tekintet, simább, megfiatalodott arc, feszes test fog visszamosolyogni a tükörből.


(Forrás: A1 magazin)

Sav-bázis egyensúly

A rövid téli napokon jólesik lustálkodni, a napsugarak hiányát enyhítő gyertyafényben üldögélni. A forralt bor és a finom falatok még kellemesebbé varázsolják a zord napokat. De milyen áron? A hetek múlásával sokan azt tapasztalják: a sok pihenés dacára fáradékonyabbak, kimerültek. Gyakran téli depresszióra gondolunk, pedig a rossz közérzet kiváltó oka valószínűleg inkább a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulása. Annak ugyanis következményei vannak, ha keveset mozgunk, és a sejtjeink megújulásához nélkülözhetetlen lúgos ételek-italok helyett túlnyomórészt savas termékeket fogyasztunk.

Az anyagcsere-folyamatok következtében savak keletkeznek, amelyekre szükségünk van az emésztéshez és az energiatermeléshez. Bajt okoz azonban, ha "túltermelés" történik, s a bőr, a vese, a belek és a máj nem képes kiválasztani és kiüríteni a szervezetből a fölösleget. A sejtek között felhalmozódó savmennyiséget a táplálékból származó bázisokkal próbálja meg semlegesíteni szervezetünk. Ez bőséges oxigénellátás, illetv megfelelő mennyiségű lúgós élelmiszerek fogyasztása nélkül nem sikerülhet.

Az elsavasodás tünete például a hajhullás, fogínygyulladás, migrén, fogékonyság a gombás fertőzések iránt, a cellutlitis kialakulása. De nem ritkán ez áll a reumatikus panaszok, csontritkulás hátterében, s akár szívinfarktust, daganatos betegséget is kiválthat a kóros elsavasodás.

Miként állítható vissza a helyes sav-bázis egyensúly?

A patikában kapható pH-teszttel a vizelet vizsgálatával ki-ki felmérheti saját állapotát: a savak normál arányú kiválasztás 6,75 és 7,25 közé eső pH-értéket ad (napközben, étkezés után egy-két órával). Az ideális állapotot a lakmuszpapír kék elszíneződése jelöli. Ha zöld árnyalat jelenik meg, elsavasodott a szervezetünk - át kell gondolnunk, miként változtathatunk ezen az állapoton.

Mi okoz elsavasodást?

1. Sok hús, virsli, cukor, zsíros sajt és az alkohol savasít.

2. Ha keveset mozgunk, a sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, a tüdő sem tudja könnyen ellátni a feladatait. Az intenzív sporttevékenység során viszont verítkezéssel is sok savas anyagcsereterméktől meg tudunk szabadulni.

3. Aki nem fogyaszt sok lúgos vízet, annak a veséje csak mértékkel képes kiválasztani a szervezetet terhelő káros anyagokat.


Lúgos zöldségek: répa, uborka, kapor, petrezselyem, karalábé, gyermekláncfű, retek, spenót.

A gyümölcsök közül ajánlható: barack, mangó, füge, mazsola, citrusfélék.

Ügyeljünk a sajtok fajtáira: a sovány túró, a juh- illetve kecskesajt lúgosít - szemben a lágy sütésre-főzésre alkalmas, zsíros sajtokkal.

Sok gabonaféle semleges hatású. Bátran ehetünk hajdina, köles, tönköly alapú pékárut, kerülendők azonban a fehérlisztből és élesztővel készült termékek, valamint a fehér rizs is.

A tejtermékek közül semleges a tejföl, a vaj enyhén savasít.

A húsok nem tesznek jót a sav-bázis egyensúlynak, különösképpen a virsli, a sonka, általában a sertéshús kerülendő.

Úgy állítsuk össze étrendünket, hogy 70-30 százalék legyen a lúgos és savas élelmiszerek aránya!

(Forrás: Színes RTV 2010/5. szám)

Szárnyas saláta déli gyümölcsökkel

Hozzávalók (4 személyre):
2 kisebb főtt csirkemell
1 fejes saláta
2 kivi
2 alma
1 narancs
2 mandarin
szószhoz:
3 kanál napraforgóolaj
1/2 citrom leve
tárkony
kakukkfű
cukor

feketebors

Elkészítése:
A salátát kis darabokra tépkedjük, a húst kockákra vágjuk, a narancsot és a mandarint cikkelyekre szedjük, hátyáit eltávolítjuk, az almát kockára vágjuk, a kivit pedig félbevágjuk. A hozzávalókat egy salátástálba szórjuk.
Az olajat citromlével összekeverjük, fűszerekkel, sóval, borssal és cukorral megízesítjük, s az így elkészített szószt ráöntjük a salátára. Tálalás előtt 1 órán át hűtőszekrényben tartjuk.

Energiatartalom: 124 kcal (100gr)

Díszes saláta

Hozzávalók (4 személyre):
2 nagy póréhagyma
30 dkg sajt (kemény, pl. ementáli v. gouda)
30 dkg szárnyas felvágott
2 piros paprika
1 doboz kukorica
1 kisüveg majonéz

feketebors

Elkészítése:
Az apró kockára vágott sajtot, a felvágottat, a magházától megtisztított paprikát, a vékonyan felszeletelt és leforrázott póréhagymát, a lecsepegtetett kukoricát, és a majonézt jól összekeverjük, sóval, borssal ízesítjük.

Energiatartalom: 426 kcal (100 gr)

Víz

A víz az egyik legalapvetőbb tápanyag - az oxigén után a második előfeltétele az életnek. A szervezet hosszabb ideig tud meglenni étel, mint víz nélkül! Minden sejtben jelen van és testsúlyunk kétharmadát teszi ki. Tulajdonképpen mindegyik testfunkcióhoz szükség van rá. A friss gyümölcsök és zöldségek a vízutánpótlás kiváló forrásai. Majdnem minden gyümölcs 90 százalékban víz - ugyanígy a sötétzöld leveles zöldségek is. Az ilyen jellegű ételek gyakori fogyasztása mellett, igyunk bőven vizet - úgy napi 6-8 pohárral.

Ásványi anyagok

Az ásványi anyagoknak ugyanolyan életfenntartó szerepük van és legalább annyira fontosak az általános szellemi és fizikai állapot karbantartása szempontjából, mint a vitaminok. Az ásványi anyagok jelen vannak a test szöveteiben, folyadékaiban - a vérben, a csontokban, a fogakban, a bőrben és még sorolhatnám tovább. A vitaminokkal együtt segédkeznek az anyagcserében. Ezen kívül részt vesznek az idegek által küldött üzenetek továbbításában, az izmok összehúzódásában és elernyedésében, valamint a szervezet folyadékegyensúlyának szabályozásában. A túl sok nátrium például arra ösztönzi a szervezetet, hogy visszatartsa a vizet.
A szervezetben viszonylag nagy mennyiségben jelen lévő ásványi anyagok: a kalcium, a magnézium, a kálium, a foszfor, a nátrium, a klór és a ként. A nyomokban előforduló ásványi anyagok nagyon kis mennyiségben vannak jelen, de ugyanennyire fontosak, ezek: a vas, a cink, a szelén, a jód, a réz, a króm, a fluor és még sok más.
Az ásványi anyagok könnyebben pótolhatók, mint a vitaminok. A főbb és a nyomokban előforduló ásványi anyagok ritkán hiányoznak az étrendünkből, kivéve a kalciumot, a vasat és a cinket.

Vitaminok

A vitaminok olyan vegyi anyagok, melyek segítik a fehérjéket, zsírokat és szénhidrátokat rendeltetésszerű feladatainak ellátásában. A vitaminok nem látnak el minket sem energiával, sem pedig kalóriákkal. Inkább mint az enzimek komponensei vesznek részt egyéb tápanyagok - zsírok és szénhidrátok - energiára való lebontásában az anyagcsere során. Hasonlóképpen abban is segédkeznek, hogy a fehérjék sejtépítő anyaggá alakuljanak. A vitaminok fontos szereplői a szervezetünkben végbemenő biokémiai reakcióknak. Sőt, részt vesznek olyan, az idegrendszerben és az agyban jelenlévő vegyi anyagok létrehozásában, melyk a hangulatunkat befolyásolják.
A vitaminok két fő típusa létezik: vízben oldódók és zsírban oldódók. A vízben oldódókat nem raktározza el a szervezetünk, így folyamatosan pótolnunk kell azokat megfelelő élemiszerek elfogyasztásával. Vízben oldódók a C- és a B-komplex vitaminok.
A zsírban oldódó vitaminok viszont elraktározódnak a szervezetben. Zsírban oldódók az A-, D-, E- és K-vitaminok.

Zsír

A zsír a második legfontosabb energiaforrás. Mivel a zsír az energia legkoncentráltabb formája, ezt az üzemanyagot égeti el a szervezetünk a hosszú aerobic foglalkozások folyamán, melyek próbára teszik a test állóképességét. Ezen kívül a zsír szigetel, olajozza a sejteket, megvédi a bőrt és más szöveteket a kiszáradástól, és segíti a szervezetet a zsírban oldódó vitaminok felszívásában.
A zsír telített és telítetlen formában létezik. A telített zsír szobahőmérsékleten általában szilárd és állatoktól származik. A telítetlen zsír szobahőmérsékleten általában folyékony és növényi olajokban, magvakban, valamint diófélékben található meg.
A szilárd, telített zsírok koleszterint tartalmaznak. A koleszterin viaszszerű, zsírhoz hasonlító anyag, amire ugyan szükség van a jó egészségi állapot fenntartásához, de túlzott mértékű fogyasztása kapcsolatba hozható a krónikus érrendszeri és szívbetegségek kialakulásával. Ugyanakkor a telítetlen zsírok nem tartalmaznak koleszterint, ezért értékesebbek a telített zsíroknál, másfelől ezek alkotják az egyik legfontosabb zsírsav, a linolsav egyetlen forrását. Naponta egy evőkanál növényi olaj kielégíti az aznapi linolsavszükségletünket.
Fontos tudnunk azonban, hogy a telítetlen zsírok túladagolása is káros az egészségre, mivel egyesek közülük kevésbé telítetlenek, mint mások. A kókusz- és pálmaolajok például majdnem szilárdak szobahőmérsékleten.

Szénhidrátok

A szénhidrátok jelentik a legfontosabb energiaforrást a szervezet számára. Könnyen emészthetőek, glükozzá alakulnak át, mely egyfajta cukor a véráramban, és ezért gyakran vércukornak is hívják. A glükoz látja el energiával az agyat, az idegrendszert és az izmokat. Úgy működik, mint egy fújtató, elősegítve ezzel egy sűrűbb anyag, a zsír hatékonyabb elégetését. Korlátolt mennyiségű glükoz tárolódik az izmokban és a májban tartalék üzemanyagként, melyet ebben az esetben glikogénnak nevezünk. A glükoztöbbletet zsírként raktározza el a szervezet.
A szénhidrátok két alakban fordulnak elő: egyszerű és összetett. Az egyszerű szénhidrátok olyan cukrok, melyek gyorsan lebomlanak glükozzá, és felszívódnak a vérben. Ezek hirtelen energialöketet adnak nekünk, amit ugyancsak hirtelen energiakiesés követ. Az összetett szénhidrátok sokkal hasznosabbak a szervezet számára. Összetételüket tekintve keményítőből és rostokból állnak, így lassabban bomlanak le glükozzá. Ez azt jelenti, hogy az egyszerű szénhidrátokkal ellentétben egyenletesebb és hosszabb ideig tartó energiaellátást biztosítanak. Ha a feldolgozás során nem vonják ki az ételből a tápanyagokat, akkor az így megmaradt összetett szénhidrátok értékes vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, ezen felül olyam megemészthetetlen rostokat, melyek az emésztőcsatornát tisztán és épségben tartják, valamint lelassítják a glükoz felszívódását.

Fehérjék

A fehérjék a test szöveteit alkotó sejtek építőkövei, de emelett karbantartó és fenntartó szerepük is van. Továbbá a szervezet szénhidrát- és zsírtartalékainak kimerülésekor a fehérjék szolgáltatják a pótenergiát. A tartalékok ilyen mértékű felélése nem kívánatos, mivel a fehérjék nem raktározódnak el a szervezetben és a nap huszonnégy órájában szükségünk van rájuk a bőr, a csontok, az izmok, a szervek, stb. karbantartásához. A fehérjéknek fontos szerep jut az enzimek, a hormonok, de még az antitestek - a fertőzések legyőzői - termelésének ösztönzésében is. Ha a fehérjéket kezdjük felélni energiaforrásként, akkor mindezen funkciók a háttérbe kerülnek.

A fehérjéket aminosavak építik fel. Összesen huszonhárom fajtát ismerünk, ebből tizennégyet maga a szervezet állít elő. A maradék kilencet a táplálékkal vesszük magunkhoz. A halból, szárnyasokból, tojásból, tejből és sajtból származó állati fehérjék és az őket felépítő kilencféle aminosav, melyeket az emberi szervezet nem termel, teljessé teszik a képet. Növényi táplálékok, mint például a rizs, a bab, a búzacsíra és dió szintén tartalmaznak fehérjéket, de nem mindegyiket a kilenc létfontosságú aminosav közül. Ezek az ételek nem elegendőek önmagukban a fehérjepótláshoz, de ha megfelelően kombináljuk őket, akkor teljessé válik az utánpótlás.

Tápanyagok

Az elfogyasztott étel a test minden egyes sejtjére hatással van, és ezzel együtt a közérzetre is. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy a szegényes táplálkozás lehet felelős a fáradtságért, a fejfájásért, az ingerlékenységért, az emésztési zavarokért és még sok hasonló problémáért, aminek semmi köze sincs a súlyunkhoz.
Hat fontos tápanyag jut el hozzánk étel formájában: fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok és víz.
Mindegyikük létfontosságú, ugyanakkor hatnak egymásra. Mikor ezek az anyagok bejutnak az emésztőrendszerbe, az enzimek és más szubsztanciák a fehérjéket aminosavakká, a szénhidrátokat glükozzá, a zsírokat pedig zsírsavakká alakítják át. Ebben az új formában a főbb tápanyagok bekerülnek a véráramba.
A véráramból a zsírok közvetlenül a sejtekhez jutnak el, akárcsak a zsírban oldódó vitaminok. A többi tápanyag először a májba érkezik meg, ahol a kémiai összetételük még tovább változik és képessé válnak a sejt anyagcseréjében való részvételre. Az anyagcsere egy olyan folyamat, melynek során a megemésztett tápanyagok energiává, illetve a test szöveteinek építőanyagává alakulnak át. Az enzimek az átalakulás mindegyik szakaszában olyan katalizátorként működnek, melyek beindítanak vagy meggyorsítanak bizonyos kémiai reakciókat a testen belül. Minden lépésnél jelen kell hogy legyenek a vitaminok és ásványi anyagok, melyek az enzimek megfelelő működését biztosítják.

Az anyagcsere

Az anyagcsere folyamán keletkezett energia 30-50 százalékát az agy, a szív, az izmok és egyéb szervek működtetésére használjuk fel éber, de nyugalmi állapotban is. Ezt a folyamatot alapanyagcserének nevezzük, mely sokkal intenzívebb a férfiaknál, mint a nőknél.

(...) Testünk legnagyobb részt izmokból áll, melyek a csontokkal együtt alkotják a tiszta testtömeget. Az izmok olyan aktív, kemenceként izzó szövetek, melyekben a felszabadult kalóriák 90 százaléka ég el. A zsír viszont élettelen anyag. A testben felhalmozódott zsiradék nem égeti el a kalóriákat, melyek még nyugalmi állapotban is elhasználódnak. Maga a zsiradék alkotja a kalóriákat. Amint megértjük ezt, látni fogjuk, hogy miképp a tiszta testtömeg aránya növekszik a zsír mennyiségéhez képest, ugyanígy növekszik az anyagcsere folyamatában felhasználódott kalóriák száma is.

Ez magyarázza, miért híznak el általában a középkorú emberek. Éveink előrehaladtával hajlamosabbak vagyunk a hízásra. Ez részben annak tudható be, hogy kevesebbet mozgunk, viszont ugyanannyit eszünk, mint azelőtt, ráadásul a harmincadik életév után minden tíz évben átlagosan 3-5 százalékot veszítünk az izomszövetekből. Ezzel egyidőben lelassul az anyagcsere, hacsak nem változtatunk szokásainkon és nem törekszünk tudatosan arra, hogy növeljük az izomtömegünket és kevesebb (de sokkal táplálékdúsabb) kalóriát vegyünk magunkhoz.

A szervezet zsírtároló képessége korlátlan. Másfelől, csak korlátolt mennyiségben tárolhatunk szénhidrátokat és fehérjéket. Ha a szükségesnél többet eszünk, akkor ezek zsírként fognak elraktározódni. Hadd szemléltessem egy drasztikus példával: ha 100 kalóriával többet fogyasztunk el, mint amennyit felhasznál a szervezetünk naponta, akkor öt év alatt 50 fontos (kb. 22,5 kg) súlygyarapodással számolhatunk. Mindez észrevétlenül zajlik le, miközben a tárolt zsiradék behatol az izmokba és kitölti a sovány izomszövetek helyét. Amint az izom telítetté válik, a zsiradék szubkután módon rakódik le, vagyis a bőr alatti zsírszövetekben. Ahhoz, hogy leadjuk a zsírszövetekben felhalmozódott tartalékainkat, a zsiradékot energiaforrásként kell felélnünk. Ezt úgy érhetjük el, hogy táplálékunk kalóriaszáma kevesebb legyen, mint az energianyerés céljéból elégetett kalóriáké. A nap folyamán fellépő többlet energiaszükségletet a felhalmozódott zsiradékból kell pótolnunk.


(Forrás: Jane Fonda, A karcsúság bibliája
a kép forrása: www.movieeye.com)

Set-Point elmélet

Feltehetően nincs olyan nő, aki ne próbálkozott volna a gyors - túl gyors - súlyleadással a hagyományos kúrák alkalmazásával, a koplalással, melynek során drasztikusan csökkentették a kalóriabevitelt. Ilyenkor két súlyos probléma szokott felmerülni. Egyrészt kockára teszik egészségüket, másfelől az ehhez hasonló próbálkozásokkal éppen az ellenkező hatást érik el. Következésképpen: teljesen értelmetlenek.

- Zsírt veszítünk ugyan, de ezzel együtt izmot is.
- Akaratlanul károsan befolyásoljuk az anyagcserét.
- Ha abbahagyjuk a diétát, sokkal hamarabb elhízunk, mint azelőtt, így újból kezdhetjük az egészet, és lám kész az ördögi kör.
- Egyenetlenül táplálkozunk.
- Mindezek próbára teszik az egész szervezetet.

A hosszas böjtölés során az életfontosságú elektrolitok, mint például a nátrium, kalcium, magnézium és foszfor kiürülnek a szervezetből. Gyengeség, ájulás lehet a fellépő víz-, illetve vérveszteség következménye. Sajnos nem egy esetben szívszélhűdéshez és halálhoz is vezethet a koplalással járó drasztikus kalóriamegvonás.

A böjtölést és az alacsony kalóriabevitelt előíró diéták (kevesebb mint 500 kalóraia) nitrogén- és káliumhiányt okozhatnak, melynek eredményeképpen egy olyan mechanizmus indul be a szervezeten belül, hogy nem a felhalmozódott zsiradékot kezdjük lebontani, hanem az izomfehérjék válnak energiaforrássá. A kutatók azt feltételezik, hogy mindannyiunkban működik egy különös mechanizmus (Set-Point mechanizmus), ami szabályozza a felhalmozott zsír mennyiségét. Valószínűleg ez a szervezetünk túlélő mechanizmusa, amely éhínségek és vészhelyzetek idején lép működésbe. Ha a szervezetünk érzékeli, hogy nem kap elég táplálékot, ami el is várható tőle huzamosabb diétázás vagy hirtelen elhatározásból jött böjtölés esetén, a Set-Point mechanizmus azonnal aktivizálódik, és a szervezetünket arra készteti, hogy makacsul ragaszkodjon a meglévő zsiradékállományhoz. Az újrafeltöltődés érdekében a szervezet az éhség érzetét kelti, ilyenkor a magas kalóriatartalmú cukrokat és zsírokat kívánjuk. Ha tudatosan sikerül legyőznünk az éhséget, a következő lépésként az anyagcserénk lelassul, annak érdekében, hogy megőrizzük a meglévő kalóriákat. A táplálék megvonásakor az "élet" fenntartása céljából szervezetünk ragaszkodni fog a zsírszövetekhez.

(Forrás: Jane Fonda, A karcsúság bibliája)